„A feltétel nélküli szeretet felszabadító. Felszabadítja a szeretett személyt arra, hogy valódi és hiteles legyen. A feltételes szeretet viszont az állandó alkalmazkodás kényszerpályájára szorítja a szeretett személyt.” (John Powell) Majd akkor leszek elfogadható, ha
Két lelkes hölgy meghívására, akik szerették volna, hogy náluk is legyen szomatodráma csoport. Energiát és időt nem kímélve megszervezték a csoportot. Nem volt könnyű dolguk. Hiszen elmagyarázni mi is a szomatodráma és mire is
Te hogyan készülsz rá? Mennyi csomagot viszel?Előre megtervezed, vagy csak a dátum van meg, és a repjegy, az autó és a többi alakul, ahogy alakul? Van-e útiterved? Mennyire ragaszkodsz hozzá? Ahogy utazunk, úgy tűnik
Előfordult már veled is, hogy nem úgy reagáltál, ahogy azt a helyzet indokolta volna? Nem azt tetted, amit szerettél volna, vagy nem értetted, hogy egy látszólag jelentéktelen esemény miért váltott ki ennyire heves reakciókat
Ahogy azt az előző két posztban már említettem, döntési helyzetben fontos, hogy tisztában legyünk azzal, melyik megoldás a miénk. Ha végül mégsem a saját változatunk mellett tesszük le a voksunkat, akkor ez már tudatos
Nem mindig könnyű megtalálni, hogy merre induljunk. Egy döntésnek mindig van racionális és személyes oldala is. Elképzelhető, hogy a kettő ellentmond egymásnak. Ha odafigyelünk, a testünk tükrözi a mi hozzáállásunkat. Ezt neveztem a belső