Te hogyan készülsz rá? Mennyi csomagot viszel?
Előre megtervezed, vagy csak a dátum van meg, és a repjegy, az autó és a többi alakul, ahogy alakul? Van-e útiterved? Mennyire ragaszkodsz hozzá?
Ahogy utazunk, úgy tűnik hasonlatos ahhoz, ahogy éljük az életünket.
Van aki a maximális biztonságra törekszik, van aki csak bizonyos feltételekhez ragaszkodik, van aki szabadon áramlik a történésekkel és rábízza magát a sorsra.
Van, aki csak egy hátizsákkal utazik, van aki jó nagy bőröndökkel, sok csomaggal. Majd az út végén derül ki, hogy mennyi mindent feleslegesen vittünk magunkkal, de legalább jó nehéz volt a poggyászunk.
A kérdés, hogy lehet-e másként?
Mi történik, ha indulás előtt még egyszer átnézzük, hogy valóban szükségünk van-e ennyi mindenre?
Meg tudjuk-e engedni magunknak, hogy kivegyünk, elengedjünk dolgokat? 🌬 Olyanokat, amiket addig fontosnak tartottunk, de elképzelhető, hogy csak felesleges teher lesz.
Mi történik, ha valami otthon maradt? Meddig bosszankodunk rajta?
Mennyire vagyunk kreatívak a váratlan helyzetekben? Befeszülünk tőle, lefagyunk vagy gyorsan felmérjük a körülményeket és kihozzuk belőle amit lehet?
Bátran felfedezzük a helyet, vagy inkább maradunk a szokásos programoknál?
Mennyire tudjuk átadni magunkat az új élményeknek, a pihenésnek?
Mire fókuszálunk?
A szépségeket keressük, vagy azokat a dolgokat, amiken bosszankodhatunk?
… Persze még rengeteg kérdést fel tudnék tenni.
Rólad milyen képet mutat ez a tükör?
Egy utazásnál kimozdulunk a komfortzónánkból. Talán ezért is mondják, hogy próbára teszi a barátságokat, kapcsolatokat. Akaratlanul is kiderülhetnek olyan dolgok, amiket eddig nem tudtunk egymásról, magunkról.
