Nem mindig könnyű megtalálni, hogy merre induljunk. Egy döntésnek mindig van racionális és személyes oldala is. Elképzelhető, hogy a kettő ellentmond egymásnak. Ha odafigyelünk, a testünk tükrözi a mi hozzáállásunkat. Ezt neveztem a belső hangnak, ami megmutatja, hogy számunkra melyik a komfortos, melyikkel tudnánk azonosulni.
Döntési helyzetben segíthet, ha megkeressük a helyét és a módját annak, hogy kicsit elcsendesedjünk és valóban tudjunk kapcsolódni magunkhoz és a kérdéses témához. Hasznos összeszedni a lehetőségeket, mik azok amelyek közül választanunk kell.
Az előző írásban is említettem, hogy a testünk a segítségünkre lehet abban, hogy megtaláljuk, számunkra melyik megoldás lehet OK.
✍️ Ennek egyszerű módja lehet, hogy ha leírjuk az egyes opciókat egy-egy papírra. Majd egyesével kézbe vesszük és megfigyeljük a testünket.
Ezt akkor tudjuk megtenni, ha valóban arra a pár percre csak magunk vagyunk. Ha összekapcsolódunk a testünkkel és tudunk figyelni a jelzéseire. Ebben segíthet, ha a figyelmünket a légzésünkre fókuszáljuk. Néhány mély lélegzet erejéig, amikor csak azt figyeljük ahogy a levegőt vesszük. Ahogy tágul és süllyed a mellkasunk.
❓Ezután feltesszük magunknak a kérdést, hogy ezzel a lehetőséggel kapcsolatban mit érzünk és közben figyeljük a testünket. Sok embernek a gyomra az elsődleges jelzőközpont. Feszül, összeugrik, megkeményedik, bizsereg, olyan, mintha gyomron vágták volna…teljesen egyedi. Ha ilyesmit érzünk, akkor ez jelezheti azt, hogy azzal a megoldással valami problémánk van. ❌ Ha sima, nem feszül sehol, akkor azzal mi rendben vagyunk. ✔️🆒
Érdemes kísérletezni és megtapasztalni, hogyan is jelez a saját testünk, hogyan segít nekünk a mindennapokban, ha hagyjuk. 🙏🌺
