Két lelkes hölgy meghívására, akik szerették volna, hogy náluk is legyen szomatodráma csoport. Energiát és időt nem kímélve megszervezték a csoportot. Nem volt könnyű dolguk. Hiszen elmagyarázni mi is a szomatodráma és mire is hívják a résztvevőket tudom milyen kihívást jelent.
Az egyikük adta a helyszínt a saját házában. Aminek kifejezetten örültem, hiszen így élőben is megcsodálhattam a festményeit, beleshettem a kis műhelyébe is, ahol ezek az alkotások készülnek.
Kíváncsian és izgalommal vártam én is az alkalmat. Egyrészről mert ilyen még nem volt, hogy nem is tudtam kik lesznek ott – Edit Kovácsné Ékeskivéve -, pontosan hova is megyek. Másrészről azért, mert mindig izgalmas egy ilyen nap. Új emberek, új történetek. Azt legalább tudtam, hogy én mit szeretnék csinálni. 🤗
A résztvevők megérkezése előtt még volt időnk egy kicsit örülni egymásnak, előkészülni. Időben megérkeztek a vendégek. Gyors ismerkedés, egy kis csacsogás után el is kezdtük a programot.
A bemutatkozó résznél még tapintható volt a feszültség, de ez szépen oldódni kezdett, ahogy telt az idő és kerültünk egyre közelebb ahhoz, hogy miről is szól a szomatodráma, miről is szól az önismeret, mi az amit ők is meg tudnak tenni magukért a hétköznapokban.
Szinte elrepült a program délelőtti része. Egy gyors ebéd után elérkeztünk a nap központi részéhez, a játékokhoz.
Az már sokszor kiderült, hogy a legegyszerűbb úgy bemutatni mit fogunk csinálni, ha úgymond „lebábozzuk”. Vagyis a résztvevők segítségével mutatom meg, hogyan épül fel a játék.
Ami történt, az bevallom még engem is meglepett.
Bemutató „főszereplőként” tettem a dolgom, kiválasztottam a szereplőket, a szereplőkből megformálva megalkottam a kezdőképet, elindítottam a játékot. Magyaráztam, megmutattam hogy mi szokott ilyenkor történni, megkérdeztem őket, hogyan érzik magukat, zajlottak az események. Arra lettem figyelmes, hogy az egyik résztvevőnk – akinek épp nem volt szerepe -, ott áll és elmélyülten nézi, hogy mi történik. Meg is kérdeztem, hogy jól van-e, mondta, hogy persze, figyeli mi zajlik. Mi tettük a dolgunkat tovább, eljutottunk a játék végéig a menetrendben, amikor egyszer csak megszólalt, hogy ez tulajdonképpen az ő játéka is lehetett volna.
A szerepek, a szereplők, ami a szőnyegen zajlott, amiket a szereplők mondtak, minden mintha róla szólt volna. Annyira megérintette, hogy még meg is könnyezte. Így esett, hogy a bemutató játékból végül „igazi” játék lett. Úgy játszottuk el a történetét, hogy nem is tudtunk róla.
A nap többi része is hozott még fordulatokat. Valahogy aznap minden játékban volt valami csavar. És ez így szép. Ez is hozzájárul ahhoz, hogy minden alkalom és minden játék más és más. Ezért is szeretem.
Ezúton is köszönöm a szervezést, a szerető vendéglátást, a nyitottságotokat. Nna meg a finom süteményt! 🥧💐
Hálás vagyok a bizalmatokért is, amivel egész nap megajándékoztatok. 💝👑🙌
🙏Nélkületek ez a nap nem jöhetett volna létre!
Remélem lesz folytatás. 
Szomatodráma csoportok és egyéni konzultáció
