Előfordult már veled is, hogy nem úgy reagáltál, ahogy azt a helyzet indokolta volna? Nem azt tetted, amit szerettél volna, vagy nem értetted, hogy egy látszólag jelentéktelen esemény miért váltott ki ennyire heves reakciókat belőled?

Stanislav Grof – transzperszonális pszichológus és pszichiáter – erre a jelenségre alkotta meg a COEX-rendszerek elnevezést, ami „sűrítettélmény-rendszert” jelent. „A COEX-rendszer érzelmi töltésű emlékekből áll, amelyek életünk különböző korszakaiból származnak, és amelyek hasonlítanak egymásra az érzelmi minőségek vagy az általuk okozott testérzések terén. Minden sűrített élménynek van egy alaptémája, amely minden egyes rétegét áthatja, és a közös nevezőjét jelenti. Az egyes rétegekben az alaptéma különböző variációit találjuk meg, amelyek az illető életének különböző szakaszaiban történtek.” (Stanislav Grof: A jövő pszichológiája – A pszichológia jövője, 2008)

Olyan ez, mint egy hagyma. A hagyma közepe, szíve ebben az esetben lehet maradandó, pozitív vagy negatív hatású élmény. Az éveink múlásával erre rakódnak sorban a további rétegek. Tehát, amikor reagálunk egy helyzetre, abban a reakcióban benne van az egész élettörténetünk. Az összes addigi élményünk és tapasztalatunk, amely a mostanihoz hasonló érzéseket, testérzeteket váltott ki belőlünk.
Még akkor is, ha ennek nem vagyunk tudatában. Az érzésekből, testérzetekből kiindulva vissza lehet fejteni ezt az élménycsomagot és meg lehet találni a hagyma közepét.
Milyen élmények lehetnek ezek? Csak néhány példa: megalázottság, lealacsonyítottság érzés, megszégyenítés, szorongás, félelem, bűntudat, kudarcélmény. Amelyekhez kötődhetnek mélyen rögzült hiedelmeink is, mint a „Nem vagyok elég jó”, „Nem vagyok szerethető”. Ezek fontos élményrendszerek és torzíthatják az észlelésünket, befolyásolhatják reakcióinkat. Előfordulhat, hogy ezek hatására teljesen másként érzékelünk egy-egy élethelyzetet. Maga a történés aktiválja az érintett sűrítettélmény-rendszert.
Erre a jelenségre hívhatja fel a figyelmünket az, amikor mi magunk is meglepődünk a saját viselkedésünkön. Lefagyunk, kimenekülünk a helyzetből, túl hevesen reagálunk, órákig, napokig gyötrődünk látszólag egy semmiségen.
Mi történne, ha úgy néznénk erre az élethelyzetre, mint egy filmjelenetre? Akkor is érthető és indokolt lenne a reakciónk? Valószínűleg nem.

Ezek a történések jelezhetik, hogy itt valami dolgunk van. Érdemes közelebbről megnézni mi lehet mögötte. A szomatodráma játékok és az egyéni terápia segítségünkre lehetnek abban, hogy rátaláljunk azokra az érzelmi blokkokra, elakadásokra, amelyek megoldása, feloldása révén békésebben, felszabadultabban és boldogabban élhetjük tovább a mindennapokat. Külön ajándék, hogy egészségi állapotunkban is javulást, vagy teljes gyógyulást hozhat ez a folyamat.

⏩ Szomatodráma csoportok
⏩ Egyéni konzultáció