Még akkor is, ha erről nem akarunk tudomást venni, nem igazán szerettük, vagy alig ismertük őket. Ez nem számít. Gyorsan rájöhetünk erre, ha jobban utána kérdezünk, hogyan éltek szüleink, nagyszüleink és más felmenőink. Érdekes párhuzamokat, ismétlődéseket fedezhetünk fel a saját életünk és családtagjaink sorsa között.

Ezekre a párhuzamokra sokszor csak az egyéni önismeret, szomatodráma, családállítás során derül fény. Lehet, hogy addig is voltak információink, az összefüggésekre mégis ilyenkor jövünk rá, ekkor áll össze a kép, esik le az a bizonyos tantusz.
Milyen hatással van a mi életünkre például:

• a gyerekvállalás terén az, hogy a legtöbb női felmenőnk férje elhagyta a családot valamilyen módon, vagy nem tudtak megszületni, életben maradni az első gyermekek,
• a párkapcsolatainkra a „kikapós” menyecskék, a hűtlen férfiak a családunkban,
• késési szokásainkra, ha valamelyik ősünk előbb ért oda, ahova nem kellett volna neki, és ennek egy életre szóló trauma, vagy az élete volt az ára,
• a kontroll és odafigyelés terén, ha gondatlanságból elszenvedett súlyos balesetekre, halálesetekre derül fény a családi krónikákból.

És még sorolhatnám a hasonló példákat, amelyekkel én magam is szembesültem a saját és a hozzám fordulók történeteiből.

Szentesi Éva írása:
https://wmn.hu/…/50037-a-tet-az-eleted—lehet-elni-keveseb…